Századunk nagy napjai - 1917. november 7. - A Nagy Október:

 Az első világháború A XX. század őskatasztrófája

Az első világháború nemcsak európai katasztrófa volt. Világméretű öldöklés, melyben az európai nagyhatalmak, Németország, Franciaország és Anglia birodalmi téveszméiért kellett sok ezer ázsiai és tengerentúli katonának is meghalnia. a hazánkat is magában foglaló „központi hatalmak” fő ereje a Német Birodalom volt, ezért a háború, annak okai, kezdete, lefolyása és elvesztése körülményeit elsősorban ezek tanulmányozása világíthatja meg.

Századunk nagy napjai - 1917. november 7. - A Nagy Október.

1917. november 7-én győzedelmeskedett Péterváron a Lenin és Trockij vezette bolsevikok által szervezett felkelés, mely megdöntötte a Kerenszkij-féle ideiglenes kormányt, és a hatalmat a szovjetek – vagyis munkástanácsok – kezébe tette le. Miután Oroszországban ebben az időszakban még a Julián-naptár volt forgalomban – mely 13 nappal elmaradt a Gergely-naptártól –, az eseménysorozat októberi forradalom néven vonult be a történelembe. A hatalomátvételt követően a bolsevikok hamarosan kisajátították az irányítást, és egy diktatórikus rendszert építettek fel, melyet a szovjetek hálózata révén – majd egy négyéves polgárháború árán – az egész birodalomra kiterjesztettek.

Kun Béla

Újságíró, kommunista politikus, a Magyarországi tanácsköztársaság tényleges vezetője. Az első világháború idején besorozták 1916-ban orosz fogságba esett, egy uráli hadifogolytáborba küldték. Itt végleg kommunista lett, hadifogoly tisztekből csoportot szervezett. 1917 -ben, a februári forradalom idején belépett a tomszki szociáldemokrata (később bolsevik) szervezetbe. (Tippai Dániel)

Tudósítás a választójogról.

„Ahol Én lakom,
Ott önző érdek a képviselet,
Független attól,
Hogy az érdek már rég a két népviselet.
Ahol Én lakom,
Álszentség a demokrata szó,
Kitaszítottak a nők, ezt tudjuk jól.

Ahol Én lakom,
A közjó csak a fejekben létezik,
Tétlenül nézik, a hatalom ledönt mindenkit.
Ahol Én lakom,
Nem becsülik a gyárak hőseit,
Pedig Ők e földnek szorgos kezei.
Ahol Én lakom.
A „jog” szó értelmét vesztette,
De eljön majd az idő, amikor felülkerekedünk ezen!

(Farkas Andris)

A Nagy Októberi Szocialista  Forradalom és Tanácsköztársaság

Az első világháború utáni időszak borzasztó volt a nép számára. Az embereket éhbérért dolgoztatták, kegyetlen bánásmódban részesültek. Csökkent a gabonakitermelés, a szénbányászat és a vasúti közlekedés is a végét rúgta már. A nép fellázadt, és úgy érezték, változások kellenek. 1917-ben pontosan ezek az okok vezettek a szocialista forradalom kitöréséhez. A polgárok elnyomása nagy mértékű volt.
A hatalom átvételére a bolsevik pártnak – Lenin vezetésével – 1917.november 7-én került sor. Az első szovjet kormány még koalíciós kormányként működött, de egy évvel később azonban már csak bolsevikokból állt.  Igazából egy diktatúra jött létre a Szovjetunióban. Rengeteg embert kivégeztek, és a terror eluralkodott az országban. A gazdaság haldoklott, a nagyüzemek és a termőföldek államosodtak. Lenin saját hatalomra tört. A „Minden hatalom a szovjeteknek” fogalom immáron értelmét nyerte!
Ahogy az idő haladt, ez a féle bürokratikus diktatúra lerombolódott. Ám ha jobban szemügyre vesszük a történteket, láthatjuk, hogy a mai politikapalettán is vannak akik azonosulnak/azonosulni szeretnének az effajta eszmékkel, régi tettekkel. Az idő nem váltotta le e régimódi szemléleteket. Ha a jelenbe tekintünk, még láthatjuk, hogy Lenin neve még ma is utcák névtábláin tűnik fel, egyes városok szobrain, emlékművein. Így tehát akármennyire is elnyomó és úgymondd „horrorisztikus” szerepet töltött be a történelemben – neve mai napig fentmaradt.

(Tippai Dániel)

Memento-1916-nov.-1917. ápr.

-  I. Ferenc József re indult megemlékezés mikor 1916. november 21-én elhunyt. Utóda IV. Károly lett, aki a birodalom teljesítőképességének határát látva törekedett a békekötésre, s személycserékkel szabadult meg a háborús politika támaszaitól.

-A német kormány 1916. december 12-én felkérte Wilsont, hogy hozza tudomására az antant vezetőinek, hogy Németország kész béketárgyalásokat kezdeni.

-Wilson 1916. december 16-án jegyzékkel fordult a hadviselő államokhoz, melyben sürgette a békekötést, felvetette a népek szövetségének gondolatát és tudakozódott a kormányok háborús céljai felől.

-1917. január 9. – A német koronatanács – engedve a politikai és katonai nyomásnak – Theobald von Bethmann-Hollweg kancellár ellenében ismét engedélyezi a korlátlan tengeralattjáró-háború folytatását.

1917. január 31-én a német kormány arról informálta az elnöki hivatalt, hogy fel fogja újítani a korlátlan búvárhajóharcot.

1917, február 1. – A Reichstag többsége megszavazza a korlátlan tengeralattjáró-háború folytatását.

-1917. február 23-án (március 8.), a nemzetközi nőnapon tüntetést rendeztek Péterváron, é s másnap már 200 ezer ember sztrájkolt a fővárosban – ezzel vette kezdetét a polgári demokratikus forradalom.

Hamar kiderült, hogy a cár nem számíthat a hadsereg támogatására, a katonák már nem voltak hajlandók a tömegbe lőni, hanem átálltak a tüntetőkhöz. Ez megpecsételte a cári rendszer sorsát, és néhány nap alatt összeomlott a despotikus hatalom Oroszországban.

-1917. március 7-én Péterváron általános sztrájk tört ki a mezőgazdasági dolgozók körében, majd tüntetések kezdődtek szerte a fővárosban.

Megindult a februári forradalomnak nevezett eseménysorozat, mely végül a cári rendszer bukását eredményezte.

-1917. március 15. – II. Miklós cár lemondása

Február 27-én a duma ideiglenes bizottsága és a munkások tanácsa megegyezett egy ideiglenes kormány létrehozásáról. A hadsereg tábornokai úgy vélték, hogy a helyzetet csak Miklós oldhatja meg, méghozzá személyesen. Táviratot küldtek neki március 2-án Pszkovba, ahova a cár került a vonata eltérítése miatt. Miklós erre a maga és a fia nevében is lemondott az öccse, Mihail Alekszandrovics nagyherceg javára, aki azonban az ellenséges közvélemény hatására még aznap, március 3-án (az új naptár szerint március 15-én) lemondott a trónról. A cárizmus ezzel megszűnt létezni Oroszországban.

-április 6. – Az Egyesült Államok belép a világháborúba az antant oldalán.

1917. április 6-án küldte el az Egyesült Államok hadüzenetét a központi hatalmak számára, miután a képviselőház 373:50 arányban megszavazta az amerikai nagyhatalom háborúba lépését. Ezzel megkezdődött az első világháború utolsó szakasza, mely során Washingtonnak döntő szerepe volt a nyugat-európai fronton kivívott végső győzelemben.

- 1917. április 26. – A morvaországi Prostějovban a katonaság fegyverrel oszlatja szét nyolcezer ruhagyári munkás éhségtüntetését.

(28 halott, több mint 40 sebesült maradt a helyszínen.)

Tippai Dániel

A tölgyesi –szoros meglepetései.

Tüzérként szolgáltam a nagy háborúban, az monarchia seregében. Jól emlékszem, hogy 1916.  november 1-én a román rajvonalakba is oroszok jöttek. Az ellenség részéről november 3-án gyalogsági akció indult, 4-ével pedig nagy erővel megindult a támadás. November 7-ig váltakozó szerencsével folytak úgy a gyalogsági, mint a tüzérségi harcok. E harcokban a 3. üteg (Oláh akkor már százados) lövegei egy kivételével mind elromlottak. A Tölgyes-szorosban lefolyt harcoknak kritikus napja november 8-ika volt, mert ezen a napon tört meg az orosz támadás ereje és érvényesülni kezdett a mi ellentámadásunk. Mindkét részről igen erős harcok fejlődtek ki, úgy gyalogsági, mint tüzérségi. Példának felhozva, a 14. honvéd gyalogezred I. zászlóalja nyolc támadást vert vissza a tüzérség támogatásával. Az orosz terve azonban meghiúsult, mert délről a bajorok és a mieink lendületes ellentámadása nemcsak hogy megakadályozta az oroszok további előnyomulását, de az elfoglalt fontos pontokat is visszaszereztük.

A Tölgyes-szoros elfoglalásával hadosztályunkra csendes téli nyugalmas napok következtek. Ezredünk, nemcsak a Tölgyes-, hanem a Gyimes- és az Ojtozi- szorosban, azaz a déli havasokban állt harci- és tüzelőállásban. A déli havasok, igen gazdag a természettől megáldott gyönyörű szép tájakban. Ha békeidőben mint turista vagy hasonló járna e vidéken, nehezen tudna betelni pár hét alatt e vidék szépségeivel, de mint katona, aki szenvedő alanya volt egy véres világháborúnak, sajnos, sokszor keserű és fájdalmas  emlékekkel gondol vissza azokra az eseményekre, amelyek őt e vidéken érték, vagy szemtanúja lehetett borzalmas látványnak, mint ami velem is megtörtént ,amikor megláttam azt a szerencsétlen küldönc huszárt, akit az úton egy éhes farkascsorda lovastól úgy felfalt, hogy csak a fehérlő csontok maradtak meg szomorú látványnak, illetve bizonyságnak. Nem is gondoltam volna, hogy csontot és velőt fagyasztó hideg uralkodik télen e vidéken. 1916 év telén Borszéken nem is egyszer mutatott a higany -42–45 fok hideget. Ezt a látványt és érzést sohasem fogom elfelejteni./ Kovács János tüzértiszt/

1916 December 18-án véget ért az első világháború egyik leghosszabb és legvéresebb csatája, a verduni csata. A 10 hónapig tartó csata a "verduni vérszivattyú" becenevet kapta. A csata végén egyik félnek sem sikerült teljesítenie az elvárásait. A masszív erődítmények miatt többnyire lőfegyvereket (ágyúkat) használtak. A Németek a hirhedt 420mm "Kövér Berta" névre hallgató ágyújukat vetették be míg a Franciák a 400mm-es ágyukkal védekeztek. A csata színhelyén mindenhol kráter keletkezett. Szinte mindent a földig rombolta. Ez a csata tökéletesen bemutatja hogy mire is képes az ember.

Haditudósító voltam Doberdóban

1916.december 16-ot írtak,haditudósítóként is szörnyű eseményeknek voltam a szemtanúja, Doberdóban, amely nemcsak a falut jelentette, hanem a körülötte elterülő lapos, tíz-tizenöt kilométeres hosszúságú, dél felé nyúló fennsíkot is. Ez a gyér növényzetű sziklás vidék volt az olasz front isonzói szakaszának egyik legtöbbet vértől áztatott területe. Doberdó maga a pokol, ahol megszűnnek az emberi érzések, megáll a szív, a józan gondolkodás kivész az emberből és felülemelkedik a barbárság, a vadság, előbújnak az állati ösztönök.

Szörnyű volt látni ,hogy terítve volt a talján fennsík a magyar bakák holttestével, patakokban folyt a vér, kezek, lábak hevertek szanaszét, végtagnélküli testek mindenhol.

képek sora minduntalan. Ezek a képek örökre megmaradnak.

Bennünket, magyar katonákat sebtében dobtak ki a doberdói hadszíntérre. Sokan azt se tudtuk, hova megyünk, mi az a hely. Folyamatos ágyútűz közepette ástuk a lövészárkokat. Ott, ahol a talaj köves volt, puszta kézzel emeltünk belőle védőpajzsot. De Isten ments, ha aknatalálatot kapott a kőrakás, mert akkor ezerszeresen ölt. Alagutakat, kavernákat ástunk a sziklába. Itt tartottuk az élelmiszereinket, a sebesülteket. Itt működtek az adhoc sebészetek is – mesélték egymásnak, meg a szájtáti családtagoknak az öreg honvédők. Kenyér? Ugyan… Néha hetekig, hónapokig se jött utánpótlás. A megázott nyirkos lisztből próbáltam lángosokat sütni, amelyet egy-egy csendesebb napokon a közeli falvakból szedtünk össze. De nem volt ott már semmi egyéb. Még emberek se, mert a folyamatos ágyútűz messzire űzött mindenkit. Meggyújtottam hát egy vékony lapos kő alatt a tüzet és az esővízből lángosnak valót gyúrtam. Azt ettük egyszer karácsony napján is – bólogatott nagyapám egyik karácsonyestén, a bejgli belét babrálva.

A tölgyesi –szoros meglepetései.

Tüzérként szolgáltam a nagy háborúban, az monarchia seregében. Jól emlékszem, hogy 1916.  november 1-én a román rajvonalakba is oroszok jöttek. Az ellenség részéről november 3-án gyalogsági akció indult, 4-ével pedig nagy erővel megindult a támadás. November 7-ig váltakozó szerencsével folytak úgy a gyalogsági, mint a tüzérségi harcok. E harcokban a 3. üteg (Oláh akkor már százados) lövegei egy kivételével mind elromlottak. A Tölgyes-szorosban lefolyt harcoknak kritikus napja november 8-ika volt, mert ezen a napon tört meg az orosz támadás ereje és érvényesülni kezdett a mi ellentámadásunk. Mindkét részről igen erős harcok fejlődtek ki, úgy gyalogsági, mint tüzérségi. Példának felhozva, a 14. honvéd gyalogezred I. zászlóalja nyolc támadást vert vissza a tüzérség támogatásával. Az orosz terve azonban meghiúsult, mert délről a bajorok és a mieink lendületes ellentámadása nemcsak hogy megakadályozta az oroszok további előnyomulását, de az elfoglalt fontos pontokat is visszaszereztük.

A Tölgyes-szoros elfoglalásával hadosztályunkra csendes téli nyugalmas napok következtek. Ezredünk, nemcsak a Tölgyes-, hanem a Gyimes- és az Ojtozi- szorosban, azaz a déli havasokban állt harci- és tüzelőállásban. A déli havasok, igen gazdag a természettől megáldott gyönyörű szép tájakban. Ha békeidőben mint turista vagy hasonló járna e vidéken, nehezen tudna betelni pár hét alatt e vidék szépségeivel, de mint katona, aki szenvedő alanya volt egy véres világháborúnak, sajnos, sokszor keserű és fájdalmas  emlékekkel gondol vissza azokra az eseményekre, amelyek őt e vidéken érték, vagy szemtanúja lehetett borzalmas látványnak, mint ami velem is megtörtént ,amikor megláttam azt a szerencsétlen küldönc huszárt, akit az úton egy éhes farkascsorda lovastól úgy felfalt, hogy csak a fehérlő csontok maradtak meg szomorú látványnak, illetve bizonyságnak. Nem is gondoltam volna, hogy csontot és velőt fagyasztó hideg uralkodik télen e vidéken. 1916 év telén Borszéken nem is egyszer mutatott a higany -42–45 fok hideget. Ezt a látványt és érzést sohasem fogom elfelejteni.