A tölgyesi –szoros meglepetései.

Tüzérként szolgáltam a nagy háborúban, az monarchia seregében. Jól emlékszem, hogy 1916.  november 1-én a román rajvonalakba is oroszok jöttek. Az ellenség részéről november 3-án gyalogsági akció indult, 4-ével pedig nagy erővel megindult a támadás. November 7-ig váltakozó szerencsével folytak úgy a gyalogsági, mint a tüzérségi harcok. E harcokban a 3. üteg (Oláh akkor már százados) lövegei egy kivételével mind elromlottak. A Tölgyes-szorosban lefolyt harcoknak kritikus napja november 8-ika volt, mert ezen a napon tört meg az orosz támadás ereje és érvényesülni kezdett a mi ellentámadásunk. Mindkét részről igen erős harcok fejlődtek ki, úgy gyalogsági, mint tüzérségi. Példának felhozva, a 14. honvéd gyalogezred I. zászlóalja nyolc támadást vert vissza a tüzérség támogatásával. Az orosz terve azonban meghiúsult, mert délről a bajorok és a mieink lendületes ellentámadása nemcsak hogy megakadályozta az oroszok további előnyomulását, de az elfoglalt fontos pontokat is visszaszereztük.

A Tölgyes-szoros elfoglalásával hadosztályunkra csendes téli nyugalmas napok következtek. Ezredünk, nemcsak a Tölgyes-, hanem a Gyimes- és az Ojtozi- szorosban, azaz a déli havasokban állt harci- és tüzelőállásban. A déli havasok, igen gazdag a természettől megáldott gyönyörű szép tájakban. Ha békeidőben mint turista vagy hasonló járna e vidéken, nehezen tudna betelni pár hét alatt e vidék szépségeivel, de mint katona, aki szenvedő alanya volt egy véres világháborúnak, sajnos, sokszor keserű és fájdalmas  emlékekkel gondol vissza azokra az eseményekre, amelyek őt e vidéken érték, vagy szemtanúja lehetett borzalmas látványnak, mint ami velem is megtörtént ,amikor megláttam azt a szerencsétlen küldönc huszárt, akit az úton egy éhes farkascsorda lovastól úgy felfalt, hogy csak a fehérlő csontok maradtak meg szomorú látványnak, illetve bizonyságnak. Nem is gondoltam volna, hogy csontot és velőt fagyasztó hideg uralkodik télen e vidéken. 1916 év telén Borszéken nem is egyszer mutatott a higany -42–45 fok hideget. Ezt a látványt és érzést sohasem fogom elfelejteni.