1917.február

Középütt az ifjú Károly főherceg (a későbbi IV. Károly király)
gróf Erdődy Gyula, gróf Erdődy Tamás és Wéder Mihály társaságában.
Vasvörösvár, 1900-as évek eleje (SMHVM, HK.384)

Gróf Erdődy Gyuláné sz. gróf SzéchenyiEmília (1866–1928) életét 1914. július 24-én és július 26-án érintette meg az első világháború akkor még nem sejtett pusztítást hozó szele. Ekkor kapták meg fiai, gróf Erdődy Lajos (1890–1926) és Tamás (1886–1931) háborús behívó parancsukat. Az idősebb fiú, Tamás tartalékos hadnagyként lovas ordonanztiszt^* minőségben, az 5. Hadtestparancsnokság kötelékében Zágrábba került. Lajos pedig hadnagyként, utazó ordonanztiszt minőségben vonult be Pozsonyba, majd onnét Siankin keresztül a galíciai Lembergbe.

Tamás 1915-ben a Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete által üzemben tartott 36. kórházvonaton, mint parancsnok állt alkalmazásban. 1916-ban lovaskapitányként a tábori csendőrségnél teljesített szolgálatot. Majd 1916 végén a tiroli fronton harcolt, amikor IV. Károly király – korábbi, gyermek- és ifjúkori ismeretségük nyomán – bizalmas diplomáciai futári szolgálattétellel bízta meg. 1917. februártól májusig Erdődy Tamás volt a kapcsolattartó a császár és sógorai, a Pármai–Bourbon Sixtus és Xavier hercegek között.

Az Osztrák–Magyar Monarchia francia orientációjú, szigorúan titkos különbéke törekvéseinek hátterét kellett biztosítania. 1917-ben Károly császár titokban kapcsolatot keresett a francia kormánnyal, különbéke-tárgyalások szándékával. A bizalmas közvetítést Károly szárnysegédje, Erdődy Tamás gróf és a megbízható barát, a belga tisztként szolgáló Szixtusz herceg végezte. Károly lelkes volt, mielőbb véget akart vetni a háborúnak. A polgári radikálisok és a szociáldemokraták is sokat vártak tőle. Tóth Árpád és Juhász Gyula verset írt hozzá. 1917. február 13-án Erdődy Tamást Svájcba küldte felesége, Zita bátyjához, Sixtus pármai herceghez a Monarchia különbéke javaslatával. Kísérlete azonban kudarcba fulladt. Magyarázkodásra kényszerült II. Vilmos előtt. 1917. augusztus.20-ai Vilmoshoz írt levelében érezhető már a vereségtől való félelem.

 Több alkalommal szállított leveleket Svájcba, Neuchâtel városába, s két alkalommal tárgyalásokra is kísérte a hercegeket Svájcból Bécsbe és Laxenburgba. Széchenyi Jenő 1917. március 2-án írt levelében szűkszavúan így számolt be Emíliának fia diplomáciai munkájáról: "Bécsben láttam Tamást, aki a vonaton nálam vacsorázott, teljesen kitölti a mostani szolgálata, ami tényleg nagyon érdekes kell, hogy legyen."¹⁴ Erdődy Tamás 1917-ben frontszolgálataiért megkapta a Károly csapatkeresztet. Öccse, Lajos szintén részesült ebben a kitüntetésben, sőt a II. osztályú Vaskereszttel és a nagy ezüst vitézségi éremmel is kitüntették.