IV. Károly különbéke-kísérletbe fog

1917.márc.24.

Magyarország apostoli királya és Ausztria császára: Koronázási emlék-képeslap - 1916.

Vajon miért nem sikerültek az első világháború befejezését szolgáló különbéke kísérletek? És ha sikerülnek mennyi szenvedéstől és veszteségtől szabadult volna meg az emberiség? Kérdések, amelyekre a pontos választ talán sohasem fogjuk megtudni.

De nézzük meg mi is volt IV. Károly különbéke kísérlete.

„Hajlítson derekat néked a Diadal!
S immár oldja le bús vérdiszü mellvasát
S pálmát véve kemény marka a kard helyett,
Békét zengjen a Háború is!"”

Így üdvözölte a trónra lépő IV. Károlyt az ellenzéki, pacifista, Habsburg-ellenes, baloldali Tóth Árpád, hűen kifejezve a harmadik háborús év néphangulatát, amikor már alig akadt család, amely egy fiút, apát, testvért ne vesztett volna a céltalanná vált vérontásban.
Néhány hónapig jogosnak látszott a remény: az új császár-király lénye őszinteséget, jóságot és vallásos alázatot sugárzott, közismerten békebarát volt, az általános választójog híve.

A pillanat kedvező volt, mert az 1917. februári orosz polgári forradalom zavarba hozta az antanthatalmakat. Elképzelésének mégsem volt realitása, mert nem különbékét akart kötni, hanem egy békét Németországgal együtt. De ezt a tervét nemhogy előzetesen megbeszélte volna a német diplomáciával, de még saját külügyminiszterének sem hozta tudomására. Sőt! A béke zálogául - anélkül, hogy a németek erről tudtak volna - felajánlotta a franciáknak az általuk 1870-ben elvesztett Elzász-Lotaringiát. Nem lett volna német kormány, amely hozzájárul ehhez! Így Károly ajánlata nem volt tárgyalási alap, csak békevágyának bizonyítéka.

Sógorai, a Bourbon-Pármai-család tagjai, Sixtus és Xavier hercegekantantkötelékben harcoltak. Ők teremtettek kapcsolatot Károly és a francia vezetők között. Március 24-én este Károly titokban egy négyoldalas, saját kezűleg írt levelet adott át Sixtusnak, amelyben felhatalmazta a herceget: hozza a francia köztársasági elnök tudomására bizalmas és nem hivatalos közlését, miszerint támogatja az Elzász-Lotaringiára vonatkozó francia követeléseket. Belgium és Szerbia helyreállítását. A meddő tapogatózást végül Clemenceau zárta le, az ügy megszellőztetésével. A levél ismertté válása után Károly Canossát járt a német főhadiszálláson (1918. május 12.), és a két császár hosszú lejáratú, szoros politikai, gazdasági és katonai szövetséget kötött.

Amikor 1918 elején megfordult a hadiszerencse, Oroszország összeroskadt és az olasz fronton is sikereket ért el a Monarchia, a franciák felajánlották a különbéke lehetőségét. Ám ekkor a birodalmi külügyminiszter, Czernin gróf nyilvánosságra hozta Clemenceau levelét, aki így iszonyatosan kellemetlen, megalázó helyzetbe került. Ez volt az a pont, amikor Clemenceau elhatározta, hogy bosszút áll és szétrombolja a Monarchiát. Az eset után ráadásul II. Vilmos császár is magához hívatta Károlyt és igen dühösen,ordibált vele.